Első kutyánk 1975-ben szerette be magát hozzánk.

Feleségemmel egy balatoni hétvégéről hazafelé jövet a vonaton zötykölődtünk,amikor Balatonalmádiban felszállván a vonatra mentek haza a kutyakiállításról a kiállítók.

Egy hozzánk korban hasonló pár az ölében fogott egy tündéri dalmata kis szuka jószágot.Velünk szembe leülve mondták,hogy eladni vitték őt,de nem sikerült nekik.

Mi ugyan egy kicsit szegények voltunk,de Alizkát megláttuk és azonnal beleszerettünk.Eszünk ágában sem volt lakásba kiskutyát venni,de őt egyszerűen nem hagyhattuk ki. Mivel fillérünk sem volt,így a kialkudott vételárat az eladóknak két részletben postán fizettük meg,utólag.

Így aztán büszkén az ölünkben egy tündér kis pöttyössel szálltunk le a Déliben,kinek törzskönyvi neve (ja,mert azt is megkaptuk hozzá ) Katicabogár Carmen Aliz volt.Szerencsére a városliget mellett laktunk,így vele kezdődött az igazi kutyás életünk,hiszen nap mint nap kinn éltük életünket a Lizsében.

Nemsokára megszületett fiunk Viktor,és ha esett,ha fújt minket mindíg kinn talált  a ligetben mindenki..

Tudvalévő,hogy a gyereknek és a jószágnak is kell a friss levegő,a séta,a társaság,valamint a hihetettlen jó kutyás és emberi kapcsolatok.Ez volt a babakocsi kölcsönzőnk deficitje,mivel félévente cseréltük az akkor még kalandos állapotban lévő ligetben rallyzó babkocsinkat.

Alizka volt az,aki megismertetett bennünket a kiállítások napfényes és árny-oldalaival.

A ligetben a miénk volt a legjobban őrzött babakocsi,csak szelektáltan közelíthették meg még a barátaink és az Ő kutyabarátai is Viktort,kinek az első időkben nem is igazán örült.

Egy-két hét eltelltével rájött,hogy a gyerek mégis marad,beletörődött,sőt átérezve fontosságát hű őre lett.

Köszönettel és hálával tartozunk Neki,hiszen Ő általa "fertőződtünk meg" a kutyázás és a kiállítások szeretetével.

És,hogy milyen az élet...9 éves korában sikerült kertes házba költöznünk.Szinte hihetettlen,de nem szerette szegénykém,hiszen Ő egy városi kutyus volt,akinek a Liget volt a mindene.

Sajnos nem is élt sokáig velünk tovább.

Mikor elmennt,a szívünk szakadt meg,és megfogadtuk : soha többé nem kell kutyus....mindezt be is tartottuk fél évig...aztán meglátni és megszeretni...jött a méhetettlen szerelem a

BRIARD

iránt

Alizkát semmi nem törölheti ki az életünkből,Ő mindíg az ELSŐ lesz számunkra!

De jöttek a többiek,akik szintén kedvesek a szívünknek,és mindegyiküknek örök hála és köszönet,hogy

VOLTAK

VANNAK!